A síremlékek története egyidős az emberiséggel. Már az ősi kultúrák is keresték a módját annak, hogy emléket állítsanak elhunyt szeretteiknek, és méltó módon őrizzék meg emléküket. Az első temetkezési jelek több tízezer évre nyúlnak vissza: barlangrajzok, kövek és földhalmok tanúskodnak arról, hogy az ember mindig is különleges figyelmet szentelt a halál utáni tiszteletnek. Az ókori Egyiptomban a fáraók monumentális piramisokat emeltettek, hogy haláluk után is örök nyomot hagyjanak. Ezek nem csupán sírhelyek voltak, hanem a túlvilági életbe vetett hit kifejeződései is. Hasonló szerepet töltöttek be a görög és római síremlékek: szobrok, oszlopok és sírkövek hirdették az elhunytak életútját, tetteit. A római birodalomban elterjedt volt a feliratos sírkő, amely röviden, de…

Dr. Szabó Attila egyetemi tanár értekezése Lehet vitatkozni azon, hogy Magyarországnak, pontosabban az ott lakóknak van vagy nincs kőkultúrájuk, de aki az utóbbira szavaz, attól is csak azt lehet kérdezni – honnét lenne?

A gránit felülete nem törékeny, sőt meglehetősen időtálló, de a tisztítására nem árt odafigyelni. A gránitból készült sírköveket elcsúfíthatja a gyertyákból hátramaradó viasz, vagy a virágokból, esetleg a sírkőre hulló falevelekből kiszivárgó cserzőanyag, ami foltot, elszíneződést okozhat. Különösen ügyelni kell síron hagyott virágcsokrok, koszorúk megerősítésére használt drótokra, mert makacs rozsdafoltot hagy a gránit felületeken. Fontos tudni és figyelni arra, hogy a tisztításnál lehetőleg ne használjunk olyan tisztítószereket, amelyek citromot, ecetet vagy más erős savat tartalmaznak, mert az esetleg kárt tehet a felületben. Langyos vízzel vigyük fel a tisztítószert a gránit felületre, majd tiszta vízzel öblítsük le, végül puha ruhával töröljük szárazra. Elegendő kis mennyiségű tisztítószer, mert ha túl sokat használunk,…

A gránit a leggyakoribb mélységi magmás kőzet, a leggyakoribb savanyú kőzet. Neve a latin granum = szemcse szóból származik. A gyémánt után a második legkeményebb kőzet.Viszonylag könnyű, szilárd, durva kristályos kőzet. Három fő ásványa: az áttetsző, szürkés kvarc,a fehér vagy sárga plagioklász (oligoklász, illetve albit) ésa rózsaszínű vagy fehér káliföldpát (ortoklász, néha mikrolin) többnyire nagyjából egyenlő arányban fordul elő benne. Kevesebb kvarcot tartalmazó változata a granoszienit; a kvarc nélkül, döntően földpátokból álló kőzet a szienit. Az olyan, kevés káliumot, de a szokásosnál több nátriumot (és kalciumot) tartalmazó gránitot, amiben káliföldpát nincs vagy mennyisége alárendelt, és helyette plagioklászt találunk, plagiogránitnak nevezzük. Színét általában a földpátok határozzák meg. Színes elegyrészként többnyire csillámokat…